Varázslat...

Hol volt hol nem volt, kezdhetném így is. Volt egyszer egy boszorkány, Viktóriának hívták. Sajnos a boszorkányok között még nagyon fiatal volt, tudományát, ami még nem volt teljesen kifejlődve, a korán meghalt édesanyjától tanulta, aki szintén boszorkány volt. Viktóriát mindenki nagyon szerette. Hiszen ő, egy igen kedves, segítőkész jó boszorkány volt. Mindenki hozzáfordult a betegségeivel, gyógyfőzetei messzemenőleg híresek voltak. De ha varázslatot kértek tőle azt nem szívesen teljesítette, hiszen még ehhez nem igazán értett.
Egyszer elment hozzá egy kislány és sírva könyörgött, hogy mentse meg a testvérkéjét, aki olyan nagyon beteg volt, hogy sem gyógyszer, sem orvos nem segíthetett rajta. Viktória nagyon megsajnálta a kislányt és úgy döntött hogy megpróbál varázslattal gyógyítani. Fogta a varázs könyvét, kikeresett egy odaillő varázsigét és varázsolt.
Másnap nagy örömmel ment el hozzá a kislány és elmondta, hogy a varázslata sikerült, a testvére meggyógyult. Aznap híre ment az egész környéken, hogy milyen jól tud varázsolni. Másnap már sorban álltak az ajtaja előtt az emberek, kkülönböző kívánságaikkal. Viktória úgy döntött, hogy mindenkinek teljesíti a kérését, szórta a varázs szavakat és megnyugtatta őket, hogy másnapra meglesz a kívánságuk.
Másnapra virradóra, a varázslata megszületett, csak az volt a baj hogy a varázslatok valahogy összekeveredtek.
A király még nagyobb palotát kért és másnap egy paraszt portán ébredt, az udvarról nem győzte a karámba terelni a sok állatot.
A király lány szebb ruhákat akart és kapott rongyosakat, foltosakat, sírva , toporzékolva dobálta ki őket a szekrényéből.
A pék sokkal több kenyeret akart sütni, de reggelre annyi kenyér sült a kemencében, hogy nem győzte kiszedni, és minél többet szedett ki, annál több lett.
A cipész sok kész cipőt akart, hogy ne kelljen annyit dolgoznia, de a sok cipő beterítette az egész házát, megpróbálta az ablakon át kihajigálni őket, de ő is úgy járt mint a pék, minél többet hajigált, annál több lett.
A szabó sok szövetet kért, de kapott helyette szépséget, nem győzte csodálni magát a tükörben.
A pékné szépséget kért, de kapott szép új ruhákat, amiket nem tudott felvenni.
A szabóné nagyobb portát kért és kapott helyette palotát, de nem tudott mit kezdeni vele mert elég kövér asszony volt és nem bírta azt a sok lépcsőzést, mászkálást ami egy ilyen nagy palotában kellett.
A cipészné gazdagságot kért, de szerelmet kapott, és beleszeretett a pékbe, s nem győzte üldözni a szerelmével.
Hát így történt reggelre minden a feje tetejére állt a városban.Viktória végig ment az utcán és elképedve nézte a felfordulást amit okozott, nem értette hogy miért nem sikerültek a varázslatok. Hiszen mindent úgy tett ahogy a beteg kisfiúnak varázsolt, nagyon szomorú lett. De rájött, s ezen elmosolyodott. Elindult hazafelé, hogy rendbe tegyen mindent.
Már messziről látta a sok embert, a házánál. Az emberek szidalmazták, a nemtudásáért és követelőztek, követelték az újabb varázslatokat. Viktória amikor odaért, nevetve leült egy kidőlt fa törzsére majd így szólt:
-Hát jó kis kalamajkát okoztam nektek belátom, de sajnos a varázslataim csak akkor működnek ha értelmes jó dolgokra használom fel őket. Azokat a varázslatokat amiket elrontottam, vissza tudom fordítani, ha akarjátok, de jól gondoljátok meg hogy mit szeretnétek!- az emberek összesúgtak, gondolkodtak. Döntöttek. Mindenki rájött arra hogy inkább a régi életét szeretné vissza kapni, bár a szabó, és a cipészné még gondolkodási időt kért.
Ezek után Viktória nagyon sokat varázsolt. Az emberek megtanulták hogy mi az a szép, és mi az a hasznos amit kérhetnek tőle. És így szép lassan az egész város újjá született.